Szeretek falképen dolgozni, mert ez olyan építészethez kapcsolódó festészeti műfaj, mely szerves része az egykori, máig fennmaradt tereknek. E terek körbeölelnek, a szemléletnek a képkeret és egyéb dimenziók nem szabnak határt A kép nem pusztán dekoráció, jelentése, eszmeisége van. Minél többet megyünk vissza az időben, annál inkább.

Izgalmas feladatnak tekintem a töredékesen fennmaradt alkotások helyreállítását, akár szépen megmutatott töredék, akár kisebb-nagyobb, szükséges rekonstrukció vezet el a mű esztétikus és jól befogadható, értelmezhető megjelenéséhez.

Szívesen dolgozom táblaképeken is. A technikai problémák megoldása, nehezebb konzerválási- és kiegészítési, retusálási feladatok érdekelnek igazán. Saját műtermemben a konzerválási feladatokat is magam végzem. Meggyőződésem, hogy az egyéni, szelíd bánásmóddal, kézi munkával lehet a legszebb eredményt elérni.

 A restaurálás folyamán a lehető legkevesebb hozzátétellel próbálom elérni a lehető legjobb eredményt, az eredetiség legmesszemenőbb tiszteletben tartásával.

A műterembe kerülő alkotásról felállított pontos diagnózis az első, legfontosabb feladat.

A konzerválás minden 40-50 éves, de sok esetben az ennél fiatalabb képeknek is létfontosságú lehet. Az öregedés lelassítható egyéni, az alkotás tulajdonságait leginkább figyelembe vevő konzerválási eljárással. Korszerű, kíméletes konzerváló eljárásokkal és reverzibilis anyagokkal dolgozom. Az ideiglenes feszítő keretekre helyezett festmények „személyre szabott” konzerválást kaphatnak, sajátos tulajdonságaik alapján.

Külön gondoskodást igényelnek a pasztózusan festett képek, amelyek komoly károsodást szenvedhetnek. Restaurátor műhelyem csak a legvégső, kikerülhetetlen esetben alkalmazza a vákuumasztal segítségével történő konzerválást.

Elveim alapján a „legjobb” restaurálást a szükséges elegendő konzerválás és a lehető legkevesebb retusálás biztosítja. A konkrét megvalósítás művészi munka, és mint ilyen, szubjektív és különféle lehet.